Kenőcs az ízületek bokszához. Diana Gabaldon - 1. Az idegen
Tartalom
Kazinczy ,5km táv; m szint; 55 óra szintidő A héten sokszor téma volt a hétvégi idõjárás, az esõ biztosnak ígérkezett Csütörtök délután szerencsére éppen nem esett, így az utazás kényelmesen telt Debrecenbõl a Kovács-villa felé. Sátoraljaújhelyen minden tiszta víz, az ereszrõl is csöpög még.
Artatlansagra itelve - Artatlan - Scott budapestguides.hu
Az állomásról kiérve valaki már telefonál - pár perc múlve jönnek értünk. Ez jó hír, kényelmes utunk lesz. Egyenesen Géza kanyarodik elénk.
A villa felé vezetõ úton az éppen aktuális felújításokat meséli. Mikor megérkezünk, egyből a padlásra indulok, hogy - a kései érkezéshez képest - jó alvóhelyem legyen. Egy kellemes sarkot találok is, ide telepedek mielõtt lemegyek a többiekhez. Az udvaron az asztalokon ipari mennyiségû pizza hever. Itt találkozok Bagirával, akivel hamarosan a holnapi és méginkább kenőcs az ízületek bokszához szombat hajnalra várható idõt taglaljuk.
Vacsora után gyors nevezés, és most a sörözés, és hosszas beszélgetés helyett már igen korán a hálózsákban szuszogok. A reggel a szokásos rutin-készülõdéssel indul, a hátizsák súlya is minimális, minden oké. A bejárat mellett nagy halomban gyûlik a depócucc, az asztaloknál lehet reggelizni is a tegnapi pizzából.
Uploaded by
Két kockát magamhoz is veszek, töltök vizet a flakonokba, majd indulás a buszhoz, ami átvisz minket Széphalomra. A buszról leszállva kis csoportban átsétálunk a kocsmához, ahol nekem kávé - kóla a menü, valaki már inkább a sört választja. Nem sokáig időzünk itt, vissza is kell érni a múzeumhoz a kenőcs az ízületek bokszához előtti beszédekre.
Széphalom A beszédek után útnak eresztenek minket. Sokan nagy lendülettel indulnak, én inkább a kényelmes tempót oris ízületi kezelés. Készítettem időtervet, hogy lássam, hol tartok a szintidőhöz - és a saját tervemhez- képest.
Ez sokat segített már más túrákon is, különösen hosszabb távokon. A "tömeg" hamar elnyúlik a Rudabányácska felé vezetõ úton. Több helyen saras az út, ragad a cipõre is rendesen. Néhol tócsákat kell kerülgetni Rudabányácska után irány a Magas-hegy.
A kezdeti emelkedõn Áron hagy le, melegünk van, pedig itt még van árnyék. A sípálya emelkedõjén már tûz a nap de még a túra elején vagyunk, így nem nagyon töri meg a lendületem. A kilátónál Pisti már szemben robog lefelé. Egy-két biztatás közepette én is felérek - szerencsére nem kell a kilátó tetejére felmászni 7.
A ponton pecsét, gumicukor és már én is a lefelé robogók táborát erõsítem. Most én biztatom a felfelé igyekvõket Lefelé talán túlságosan is óvatoskodok, bõszen használom a botokat az ereszkedéshez. De inkább kímélem a térdeimet, túl sok van még hátra. Közel a következõ pont a Magyar-kálvária lábánál 9. Itt egy pecsétnyi idõt állok majd indulok is tovább azonnal. Cser M. Zoliék elõznek meg a kanyarban, felfelé a szerpentinen egy-egy "stáció" tábláját elolvasom de inkább sietek.
Az országzászlóhoz Itt is pecsét, majd indulok lefelé a meredeken. A Kovács-villa Paradicsom, só, kenőcs az ízületek bokszához, pizza - és aszalt barck. Töltök vizet, izót keverek sajátot majd Áronnal nekivágunk az emelkedõnek.
Folyóiratok
A Nagy-nyugodó nyeregnél beszélgetjük hogy itt jövünk majd visszafelé két nap múlva - ha eljutunk odáig A cél természetesen mindenképpen az, de akkor még nem fogtam fel milyen messze is van még. Út közben sokat kell inni, egyre melegebb az idő, és a nap is tűz a nyíltabb részeken. Egy elkavart túratársnõt kiabálunk vissza a helyes útra - sikerrel.
Az Cserép-tói elágazás után még egy kenőcs az ízületek bokszához hullámzik az ösvény, majd felkanyarodunk a Fekete-hegyi kilátóhoz. Az oda-vissza szakaszon itt is mindenki felmérheti hogy épp hol tart a többiekhez képet.
Újj!!!!! Lovas táborok, meg minden lovas tárháza!!! - G-Portál
Megint csak Zoliék jönnek szembe most õk már lefeléderülünk is jót, hogy mi mindig szemben túrázunk. Fent most a kilátó tetején van a pont 25,4kmcsupa öröm ez egy tériszonyosnak. A kilátás viszont csodálatos, nem csak a pecsétért éri meg felmászni ide. A ponttól lefelé kicsit bátrabban de kímélõ kenőcs az ízületek bokszához ereszkedek. Az első ötvenes szintemelkedésének a nagyján már túl vagyok, a Mikóházáig tartó lejtő az amire figyelni kell még.
Azután Füzérig már egész emberi a terep. Az elágazásnál egy srác itiner-cserét javasol. Kösz, nem -adnak pecsétet fent neked is - utasítom vissza az ajánlatot, majd balra ereszkedek tovább lefelé a meredek lejtõn Kimaradt a pont. Nem irigylem.
- Kenőcsök a vállízület ligamentumainak törésére
- William Harrington 1.
- Szimmetrikus fájdalom a lábak ízületeiben
- Fájó fájdalom a könyök és térd ízületeiben
- Túrabeszámolók | TTT
- Cassandra Clare Pokoli Szerkezetek 3. A Hercegnő [vlr0ydpevzlz]
- Nagykanizsai Friss Újság sz budapestguides.hu - nagyKAR
Mikóházán a frissítőponton 29km az utolsó deci kóla körül alakul ki nagy udvariaskodás. Én inkább szörpöt keverek a nagy melegben, és indulok is tovább amint lehet.
A pincéknél van kút, itt nagyon jól esik a fejemnek a hideg víz. Jól felfrissít, hamar át is érek a településen, és nemsokára már a réten átvezető aszfaltúton haladok tovább Alsóregmec felé. Ott a Kazinczy család sírhelyénél újabb pont vár 32,7km. És van dinnye!
Much more than documents.
Nem bírom abbahagyni, nagyon jó. A kondroitin készítmények áttekintése után ismét mező következik sok aszfalttal, és továbbra is nagy a meleg. Kenőcs az ízületek bokszához lesz már elérni a határt az erdõben. De elõbb még Felsõregmec és a Mátyás-hegy.
Felfelé a dombon a sok növény kicsit még füledtebbé is teszi a levegõt, amiről a szép kilátás tereli csak el a figyelmem. Hamarosan megpillantom az elsõ határkövet amiből még sokat kell érinteni a következõ szakaszokon. Egyedül haladok, egy kisebb társaságot látok csak elõttem nem messze. A határon jól lehet haladni, erdei út kerüli hol balról, hol jobbról a határköveket.
A kis társaságot Zsíros-bányánál 44,8km érem utol, Áronék voltak azok. A ponton az elsõsegély-csomagomból osztogatom ki-mit kér. Cserébe kapok egy pohár sört is, jól esik és pont elég is.
Ízületi gyulladás esetén ezek a hatóanyagok segíthetnek!
A kék pluszon Tündit érem utol és mint annyi más túrán, itt is elkezdjük egymást előzgetni. Felfelé én elõzök, lefelé õ, de kb. Füzérkajata elõtt hálás vagyok az aszfaltra festett jelért - itt logikus bevinni a jelzést a faluba. A pont elõtt próbálok visszaemlékezni mi volt az ami olyan jól esett itt tavaly. Csak mikor az asztalnál 50,9km meglátom ugrik be - májkrémes kenyér. Közel van már Füzér, de azért eszek belõle.
A pontról Áronnal baktatunk tovább, mikor megjegyzi "készül az idõ" - és tényleg. Kezd kenőcs az ízületek bokszához az ég, a szél is fel-fel támad. Nem néz ki jól. Innen már közel a Kézmûvesház. Pusztafalun áthaladva egy túratárs biztat - õ most csak szurkol.
Füzérre 57km 11 és fél óra alatt érek, ez jó idõ. Itt minimum fél órát tervezek pihenni, de ha kicsit több lesz, az sem baj. A levesbõl mértékkel fogyasztok, nem akarok elnehezedni. Inkább készülök az éjszakára. Fejlámpát és esõkabátot csomagolok, hosszú nadrágot húzok. Tilalmas Végül, kb. Az erdõbe beérve sem kell még lámpa bár már kenőcs az ízületek bokszához is viágítanak a sötétben.
Én inkább a szentjánosbogarakat figyelem. A Vár-forrásnál kortyolok egyet, jó hideg a vize. Kezemrõl még csöpög a víz, mikor eszembe jut a "jóslat": "éjjel kettõtöl esni fog az esõ". Addig még van pár óra, de az északi-zöld szárazon sem kenőcs az ízületek bokszához terep. Különösen, hogy a második szakaszt is 12 óra alatt kellene teljesíteni az időtervem szerint - hogy tartalékoljak is még a végére. Pusztafalun egy pár elõz, majd a kivezetõ út rossz ágára térnek - szólok, hogy az az útvonal még odébb lesz: a 3-ik körön, most jobbra kell tartani.
Köszönik, öket csak ez a mostani érdekli, ra jöttek. Váltanak a jó ágra, majd hamar kiérünk a határra, ahol a ponton 62,5km buli-hangulat fogad. Tábortûz, szól a zene, a lányok énekelnek. Kapok pecsétet, veszek paradicsomot, még állok egy percet a tûz melegében, hallgatom a zenét, majd a szám is véget ér - én is elindulok. A jó hangulat felvidít a Tolvaj-hegy elõtt.
Diana Gabaldon - 1. Az idegen
Ennek megfelelõen szépen komótosan cammogok fel a meredeken. Itt nem lehet sietni. Lépés-lépés után, míg vége nem lesz. Nagyon meredek. Hiába jártam már itt, attól nem lesz laposabb. De legalább tudom mire számítsak.
És elkezd csepegni az esõ. Lassan taposom a homokos avart, végtelenül nyugodt vagyok. Most nagyon örülök ennek. Nem akarok felérni, nem akarok túl lenni a hegyen, menni akarok csak, és így sokkal könnyebbé is váltak a lépteim. Nem erőlködök, stabil tempóban haladok. Mögöttem is felvillan egy-egy lámpa, de aztán csak el-el maradnak a követõk is. Azért örülök, mikor végre felérek.
Innen a csalán a sok, meg a gaz, de mégis sokkal könnyebb haladni. Az esõ viszont egyre inkább szitál. Nem kell sok hozzá, hogy az esõkabátot is elõ kelljen venni.